TOP PLUSZSzéchenyi 2020

Lédec

vissza

LÉDEC TÖRTÉNETE

A falu keletkezéséről sajnos nincsenek írásos adatok. Az első írásos latin nyelvű okirat 1461. szeptember 14-én említi. Ekkor a falu birtokosa, Haraszti Tarpán János-kapuvári várnagy -örököse nem lévén (magva szakadván) - itteni birtokainak nagyrészét a csornai premontrei prépostságnak adományozza. Ez időben a falu Kishorpács, Pusztahorpács, később Kislédec néven szerepelt. Egyházilag mindig Horpácshoz tartozott. A történelem során a község sokat szenvedett. Csak a török időben háromszor fosztották ki és égették fel. A lakosság a környező erdőkben keresett menedéket. 1588-ban a nemeskéri megyegyűlésen a jó és becsületes munkáért a falu adómentességet kapott. 1660-ban két jobbágy: Ujj Teréz és Czuppon Mihály nemesi rangot kap. A falu lakossága jobbágyokból, zsellérekből és nincstelen napszámosokból állott. Leggyakoribb családnevek: Bán, Németh, Foki, Horváth, Varga, Lapicz, Nagy. A Bán nemzetség 10 családból áll és a falu tekintélyes részét alkotja. Kislédecnek már az 1700-as években volt kocsmatartási és húsvágó joga.

1840-ben megszűnik a jobbágyság. Minden egészhelyes jobbágy részére 20kh szántóföldet mértek ki egy tagban 18 kh erdőt is kapott a falu, ez az 1880-as években kiirtották, területét szántóföldé alakították. A premontrei gazdaság területe ekkor 228kh szántó és 34kh legelő volt, amit a Nagycenki Cukorgyár Rt. Bérelt. A kápolnát 1891-ben közadakozásból építették Lapicz György gazda egymaga 150 Ft-ot adott erre a célra. Az építési költség összesen 1000 Ft volt. Az oltárt a horpácsi id. Molnár János és neje Kustor Anna készíttette Tirolban, 200Ft-ért. Ekkor ültették a kápolna előtt álló négy vadgesztenyefát is, amely kupolaszerű alakjával természeti különlegességet és impozáns látványt nyújt. A kápolnának eredetileg csak egy harangja volt, a másodikat Horváth Mihály lédeci lakos készíttette 1934-ben. Ünnepi misét évente kettőt tartottak: Szt.Antal (jun.13) mint védőszent napján és lédeci búcsúkor, október első vasárnapján.

Az évek évtizedek folytak egymás után 1930-ban a premontrei birtokon új bérlő jelent meg, Dr. Sedlmayr Kurt mezőgazdász, kutató mérnök Eredményesen megszervezte a Nemesítést, már 1936-ban 2 cukorrépa fajtája állami elismerésben részesült, és az intézmény rövidesen nemzetközi hírnévre tett szert. Életében összesen 18 államilag elismert növényfajtát nemesített egyedül, vagy kutatótársaival közösen. Mint kétszeres Kossuth-díjaskutató, akadémiai tag 1956 után Bécs mellett is megalapított egy répakutató intézetet. 1965­-ben hunyt el. A lédeci intézet termelte és termeltette meg az itt kinemesített nagy hozamú növényfajták vetőmagját, ezzel évtizedekig ellátta az egész országot és exportra is jutott. Ekkora eredményt egyetlen magyarországi kisközség se mondhat magáénak.

Sopronhorpács és Lédec egyesítésének gondolata már az 1920-as években is erőteljesen foglalkoztatta mindkét község lakosságát, különösen a képviselő-testületeket. Igen nagy volt az ellenkezés. A jegyző helyeselte a tervet és előadta, hogy már eddig is közös volt az iskola, a plébánia a templommal, a tűzoltótestület. Új elnevezésként Horpácslédecet javasolta. Az ügy a következő évben előbbre haladt, amint ezt az alispáni jelentésből tudjuk: „... az 1932. évben folyamatban volt még Sopronhorpács és Kislédec községek egyesítése, melyre nézve azonban a belügyminiszter úr végleges döntése az év folyamán nem történt meg." A belügyminiszter végül 1933. január 10-én csatolta Lédecet Sopronhorpácshoz. Sopronhorpács vagyona az egyesüléskor: 11 katasztrális hold 1318 négyszögöl terméketlen terület, út és egy zsúpfedelű lakóház - pásztorház - volt. Lédec hozománya: öt katasztrális hold 1247 négyszögöl szántó, 234 négyszögöl legelő, 16 katasztrális hold 566 négyszögöl terméketlen terület, út, ugyancsak egy pásztorház és egy kovácsműhely.

Nem volt az egész községnek tejátvevő helye, de a Lédeciek gondoltak egyet és saját erőből építettek. Közben ideért a II. világháború. A falut 1945. március 30-án délután foglalták el. Három lakóház és öt pajta égett. A front elvonult, de a falunak meg kellett szenvedni az újjáépítést, a pénz elértéktelenedését, az 50-es évek politikai keserveit. Pl. a lédeci Molnár családot kulákká, osztályidegenné nyilvánították és tönkretették Az Intézetben tovább folyt a nemesítés. 1951-001 állami tulajdon lett, a falu és a környék lakosainak továbbra is munkaalkalmat biztosított. Az 1956-os forradalom alatt a faluban nem történt különösebb esemény. A lakosság nagy örömmel vett részt a felvonuláson a kastéyban tartott szimpátiagyűlésen. A nagy TSZ szervezés idején 1959-ben Lédecben külön Tsz alakult Hunyadi néven, ez 1961-ben egyesült a Horpácsi Béke Tsz-el. 1970-ben aztán öt község egyesült Alkotmány néven.

Vannak szerteszéjjel az országban helységek, miknek lakóira sok bohóságot ráfogott a szájongó közhír. Egykor egy egész litániát hallottam gúnymondatokból, amilyenekért az érdeklett faluk és városok lakosai be szokták aztán egymás fejét verni. Ismernek egy nótát: Kecskeméten az ürgét röptiben meglõtték, Kókán pedig a lencsét kétszer is megették, Nagy-Lédecen a létrát keresztbe cepelték. Ó-Kikindán szúnyog elõl harangot félreverték. Hetényen meg a rókát farkasnak nevelték. Szent-Gáliak a hajdinát megúszni kezdették, Rátótiak a rákot szabónak megtették.

Ezen és még sok más helységekrõl tömérdek tréfát mesélnek. De Nagy-Lédecen miért vitték a létrát keresztben az erdõn keresztül? Ennek oka az, hogy a földesúr megtiltá a favágóknak, hogy az erdõn fát vágjanak, ellenben, megparancsolá, hogy a varjú- fészkeket pusztítsák. Õk tehát lajtorjával mentek a varjúfészkeket leszedni, azt pedig kereszt- ben vitték át az erdõn, nem hosszában, s így az útba esõ fákat kénytelenek voltak levagdalni. 

Másik elmesélés a létracipelésről: https://library.hungaricana.hu/hu/view/Ahet_1966_2/?pg=511&layout=s

Fotók
TOP PLUSZSzéchenyi 2020Magyar Falu program