TOP PLUSZSzéchenyi 2020

Tűzoltó egyesület

vissza

 

Önkéntes Tűzoltóegyesület

Cím: Sopronhorpács, Felszabadulás tér 3.
Irányítószám: 9463
Telefon: 06/99/367-365
Fax: 06/99/365-511

Tűz és káresetek bejelentése a 105 vagy a 112 központi segélyhívó számokon,
illetve közvetlenül:

Parancsnok: Keresztes Antal 06/99/367-701
06/30/266-7066
Elnök: ifj. Farkas Róbert 06/30/316-9101

 

A sopronhorpácsi Önkéntes Tűzoltóegyesület története

 

I. Tűzre, vízre vigyázzatok...

A tüzet az ember már évezredek óta ismeri. Először még félt tőle és menekült előle, de később kezdett egyre közelebb merészkedni hozzá és rájött, hogy bizonyos keretek között hasznos lehet számára. Bár amennyire a tűz áldás volt, ha elszabadult, akkor átok is volt egyben. Ezt már nagyon korán felismerték, így a tűz elleni védekezés kezdetleges formái szinte egyidősek a tűz megismerésével. Később ezeket papírra vetették, rendeletekbe foglalták. Magyarországon már Szent István törvényei között szerepeltek az un. tűzvigyázók, akik a tüzet nem csak őrizték, hanem a tűzveszélyre is figyeltek. Később - pl. Sopronban már a XV. század közepétől - tűzjelző őröket alkalmaztak.

Az állam azonban csak a XVIII. század közepén kezdett törődni komolyabban a tűzveszedelemmel. 1769-ben született meg Magyarországon az első állami rendelet: "A gyulladásnak eltávoztatása, vagy ha már támadott annak eloltása eránt tett rendelkezések, amint azokat a mezővárosokban, városokban és faluhelyen végbe kell vinni." A javaslat szerint minden községházán húsz erős férfi legyen készen tűzoltásra, és minden háznál legyen készenlétben 2 akó (112 liter) víz. A falvakban a pörnyebíró dolga volt a kémények és az előkészített oltóvíz ellenőrzése.

Annak ellenére, hogy a helyi tűzoltó testületek megalakítását egy 1870-ben kelt rendelkezés írta elő, Sopronban már 1866-ban megalakult - az országban elsőként - a Tűzoltó- és Tornaegylet, Rösch Frigyes vezetésével. Szervezetten először csak a nagyvárosokban próbáltak védekezni a tűz ellen, a falvak népe csak maga védekezett, ahogyan tudott. Aztán később a falvakban is megindult a szervezőmunka. 1870 decemberében megalakult a Magyar Tűzoltó Szövetség, gróf Széchenyi Ödön kezdeményezésére.

II. Az alapító ősök

Horpácson az első ismert jelentősebb tűzeset 1860-ban volt. A falu nagy része leégett, majdnem a templom és a paplak is. Ennek ellenére csak 1896-ban indult szervezkedés Tűzoltóegylet alakítására. Augusztus 2-án kelt egy kézírásos jegyzőkönyv, amely tartalmaz 24 alapszabályt és a tervezett egyenruházatot: "...sötétkék zubbony, drill vászonnadrág, bőrsapka és sisak, a mászó szakasznak bőröv baltával, mászókötél, szóval a Dunántúli Tűzoltó Szövetkezet által megállapított egyenruha leend." A jegyzőkönyvet Páder Rezső plébános és Rasztovics János kántortanító írta alá és az akkori bírók Szedenics István (Horpács) és Ámbrics József (Lédec) hitelesítették. Ezt a jegyzőkönyvet a Belügyminisztériumba küldték, ott záradékolta az államtitkár október 9-én.

A megalakulás 1896. november 15-én történt. Felolvasták a belügyminiszter által jóváhagyott, 24 pontból álló alapszabályt mely szerint "csak makolátlan erkölcsű, 18. életévét betöltött honpolgár, katonaviselt férfi lehet tag." Ezután sor került a tisztségviselők megválasztására.

A testület első hivatalos névsora:

Elnök: Páder Rezső plébános

Főparancsnok: Dávid Emil számtartó (Lédec)

Alparancsnok: Vaszary Gyula számadó (Horpács)

Titkár: Rasztovics János kántortanító

Pénztáros: Krizmonics József

Szertáros: ifj. Molnár János

Szakaszparancsnok mászókhoz: Torkos Ferenc

Szakaszparancsnok oltókhoz: Pócza József

Csővezető: Harrach György (lakatos)

Csővezető helyettes: Blasovics István (uradalmi kovács)

Kürtösök: Sulyok József és Buczki Balázs

Mászók: Drázsnyák Imre, Bán Lukács, Mészáros Imre, Karácsony Lajos, Mészáros Gyula, Horváth József, Mészáros János, Kustor János, Kovács József, Németh János, Molnár Gyula, Szeli Dénes.

Oltók: Csitkovics József, Karácson József, Kovács István, Dukán József, Németh János, Kántor Imre, Molnár Gyula, Kámán Sándor, Horváth József, Benke István, Csigó János, Véber József, Kiss József, Briber János, Horváth István.

1898-ban újabb tűzvész tizedelte a Fő utca házait. E tűzvész emlékére emelték a Szent Flórián szobrot 1899-ben. A tűzoltók védőszentjének szobra a soproni Lapicz Ferenc munkája. A szobor a Bem József utca elején, a templom előtti kis terecskén, a paplak bejáratánál áll. A szobor érdekessége a bal kézben tartott dézsa, ami állítólag ritkaságnak számít. 

A szomszédos községek tűzoltói nem csak tűzesetek alkalmával találkoztak, hanem tűzoltóversenyeken is, mivel már ebben az időszakban a Tűzoltó Szövetség versenyeket szervezett. A megyei Tűzoltó Szövetség az első versenyt Lövőn tartotta 1898-ban, melyen a csepregi járás testületei - köztük Horpács - vettek részt.

Horpácson az alakulást követő évekből nem maradt fenn írásos dokumentum. Az 1920-as évekből - ekkor már Sopronhorpácsnak hívják a falut - is csak annyit tudunk, hogy a megye legjobb testületeinek az egyike volt. 

Az 1930-as években is jól működött az egyesület, parancsnokuk Fülöp Jenő őrmester volt. Minden vasárnap reggel gyakorlatoztak mise előtt.

Ebben az időben már felváltotta a kézi fecskendőt a lóvontatású kocsifecskendő, melyet tűz esetén a lovas gazdák vontattak. Minden tűzeset után más-más gazda kapuján lógott a tábla: "Fecskendő előfogat". 

A faluban még egy nagy tűzvészt emleget az idősebb korosztály, ami 1940-ben volt. A horpácsi búcsú napján - "Péter, Pál"-kor - a Papszeren, Sulyokék portájától Ráczékig az összes pajta leégett. A II. világháború vége felé - 1944-től - szünetelt az egyesület működése, csak 1947-ben szerveződött újjá. A parancsnoki posztra Horváth Flórián került, majd Kámán Ernő és Drázsnyák István töltötte be ezt a tisztséget. Feljegyzések ebből az időszakból sem maradtak fenn, de tudjuk az elbeszélésekből, hogy rendszeresen részt vettek tűzoltásokban, sokat gyakoroltak, versenyekre jártak, és jó kapcsolatot tartottak a szomszédos községek testületeivel. 

III. Régen volt... de igaz volt

Az egyesület tudomásunk szerinti első egységkönyvébe az első bejegyzés 1958. január 4-én került be. Ekkor a parancsnok Drázsnyák Ferenc volt. A bejegyzések mozgalmas évekről tanúskodnak. Télen elméleti-, tavasztól őszig gyakorlati foglalkozások, vizes-gyakorlatok, járási versenyek, és különféle rendezvényekre való kivonulások adtak munkát az egyesületnek. A megjelenés az állami ünnepeken is kötelező volt.

Miután Drázsnyák Ferenc egészségügyi okok miatt lemondott, a parancsnok 1964. december 13-tól Németh Imre lett.

1965 tavaszán az egyesület készenlétben áll, mivel a Metőc-patak szintje igen megemelkedett, majd az árvíz miatt - a lakosság segítségével - elvégzik a part közelében lakó családok kitelepítését és megkezdik a mentést. Ekkor már 400 l/perces kismotorfecskendővel dolgoznak. Közben tovább folytak a különféle oktatások, felkészülések, versenyek, de rendszeressé váltak a testületi kirándulások is (pl. Kőszeg, Bük, Pécs, Budapest, Dunakanyar, Győr, Pannonhalma, Balaton), melyeken nemegyszer a családtagok is részt vettek.

1967 júniusában - bár még épült a modernebb vasfüggöny - a Tűzoltóegyesület tagjai hivatalos felkérésre és engedéllyel Ausztriába tehettek látogatást. Ennek az volt az előzménye, hogy a burgenlandi Oggau község tűzoltói részt vettek a soproni Tűzoltó- és Tornaegylet megalakulásának 100. évfordulóján rendezett ünnepségen. Ez alkalomból viszonzásként meghívtak egy Győr-Sopron megyei egyesületet a tartományi tűzoltóversenyre Neusiedl am See-be (Nezsiderbe). A Tűzoltó Szövetség úgy döntött, hogy a sopronhorpácsi ÖTE képviselheti a megyét, mert évek óta minden téren egyenletesen jó teljesítményt nyújtottak. Nagy szeretettel és kedvességgel fogadták egyesületünk tagjait, akiknek a versenyen a nemzetközi szabályoknak megfelelően kellett végrehajtaniuk a kismotorfecskendő-szerelést ill. a váltófutást. A háromnapos kiránduláson burgenlandi ill. bécsi nevezetességekkel is megismerkedhettek tűzoltóink. E látogatás alkalmával kezdődött el az a folyamat, melynek eredményeképpen a mai napig jó kapcsolat van néhány osztrák tűzoltócsapattal. A későbbiekben is nyílt lehetőség osztrák tűzoltócsapatok meglátogatására, s innen alakult ki a partnerkapcsolat Deutschkreutz (Németkeresztúr) község tűzoltóival. A rendszerváltásig általában 4-5 évenként jutottak ki Ausztriába, az osztrákok viszont gyakrabban meg tudták látogatni a Sopronhorpácsiakat. 

1969 szeptemberében került átadásra az akkori színvonalnak megfelelően korszerű Tűzoltószertár. 

Időközben a tűzoltóversenyeken (járási, megyei) is eredményesen szerepelt a csapat. Voltak olyan versenyek, ahová egyszerre négy rajt is nevezett a parancsnok: férfi, női, fiú és leány rajokat. 1968 nyarán a férfi szerelőraj bejutott az országrészi versenyre, melyet Szombathelyen rendeztek. Itt egyetlen - és állítólag erősen vitatható - pontkülönbséggel a második helyre csúsztak. 1971-ben a fiú raj is feljutott az országrészi versenyre Esztergomba, ahol szintén az előkelő második helyet szerezték meg.

1972-ben a Tűzoltóegyesület a régi helyett kap egy új, ZUK típusú (lengyel) tűzoltókocsit 800 l/perces kismotorfecskendővel. 

Közben a különböző versenyeken továbbra is eredményesen szerepelt a csapat. 1975-ben Almásfüzitőn, országrészi versenyen, a leány raj a dobogó második fokára állhatott. Továbbra is jó a kapcsolat a környező községek egyesületeivel, a különféle ünnepségekre, jubileumokra kölcsönösen meghívták egymást. 

1983-ban az egyesület a megyei parancsnokságtól kapott egy használt Csepel 344 típusú tűzoltóautót.

Az ausztriai Deutschkreutz (Németkeresztúr) önkéntes tűzoltóival a baráti kapcsolat továbbra is fennállt. Az egyesületek tagja rendszeresen látogatták egymást, a szakmai beszélgetések mellett barátságok is szövődtek. 

1987-ben az Önkéntes Tűzoltóegyesület egy akkor korszerű, IFA típusú (keletnémet) gépjárműfecskendőt vásárolt teljes felszereléssel, az Országos Parancsnokság valamint helyi és környékbeli cégek anyagi hozzájárulásával. 

1989-ben a deutschkreutz-i bajtársaktól egy Volkswagen tűzoltóautót kapott ajándékba az egyesület, ami akkoriban még ritkaságszámba ment. (13. sz. kép: A Volkswagen tűzoltóautó)

Az évek folyamán egyébként számtalan alkalommal meglepték az egyesületet valamilyen ajándékkal. A náluk feleslegessé vált, de nálunk még kitűnően használható felszereléseknek (tömlőknek, szivattyúnak, vízfüggönynek, stb.) a mai napig nagy hasznát veszi az egyesület. A két évtizedes baráti kapcsolat folytatásának szándékáról oklevelet adtak át az egyesületnek. 

Ebben az időben az egyesület vonulós tagjainak riasztása már rádiós személyhívóval történt. Ennek használatával a kivonulási időből perceket tudtak lefaragni, ami ez esetekben nem elhanyagolható. A Soproni Tűzoltóság riasztási terve alapján nemcsak a községben, hanem a környező településeken történt tűzeseteknél is az első vonuló rajok között szerepelt Sopronhorpács ÖTE. Számtalan esetben bizonyíthatták a vonuló raj tagjai első kiérkezőként a kárhelyen rátermettségüket, szaktudásukat.

A járműpark bővülése szükségessé tette a tűzoltószertár kibővítését. A 90-es évek elején hozzáépítettek a szertárhoz egy nagyobb szerállást, melybe már az IFA is befért, ami addig a Kutatóintézet egyik garázsában kapott helyet.

Nemcsak a járműpark és a szertár, hanem a felszerelések is tovább bővültek. Ehhez nagy segítséget nyújtottak a különféle pályázatok. Korszerűsödött a rádiótechnika, légzőkészülékeket, hőálló ruhákat vásároltak. Beüzemelésre került egy új, az eddiginél jóval modernebb személyhívó (riasztó) rendszer. 

Egy sopronhorpácsi születésű, de Németországban élő "patrióta" közreműködésével a glaubergi tűzoltóktól egy roncsvágó mentőollót kapott ajándékba az egyesület. 1996 tavaszán egy kisebb küldöttség meghívást kapott Glaubergbe, így alkalom nyílt személyesen is megköszönni az ajándékot.

Sajnos az utóbbi években az egyesület tagjai már nem képviseltetik magukat a községben rendezett különféle ünnepségeken, és abbamaradt az egyházi körmenetekre való kivonulás is, ami addig rendszeres volt. 

A sopronhorpácsi Önkéntes Tűzoltó Egyesület, megalakulásának 100. évfordulóját 1996 júniusában ünnepelte. Ekkor az egyesületnek 21 tagja volt. Az ünnepségen részt vettek a falu elöljárói mellett a környező települések tűzoltóegyesületei, valamint Deutschkreutz és Glauberg tűzoltói. A jubileum alkalmából a Községi Önkormányzat csapatzászlót adományozott a Tűzoltóegyesületnek. A zászlóanya Sedlmayr Ella.

Az évezred végére kibővült a szertár szociális helyiségekkel és egy újabb kocsiállással, ugyanis azt tervezte az egyesület, hogy beszerez egy második gépjárműfecskendőt. Erre az autóra azért lett volna szükség, mert az egyesület technikai felszereltsége és korábbi magas színvonalú munkája alapján, a megyei és az országos parancsnokság már jó néhány éve támogatta volna a községben egy tűzoltó körzetközpont - un. köztestületi vagy más néven Önkéntes Tűzoltóság - megalakítását. Erre azonban a mai napig nem került sor. 

Közben Németh Imre parancsnok átesett egy súlyos betegségen, mely után azonban még tovább vállalta a csapat vezetését. Munkájának elismeréséül, felettesei javaslatára a Belügyminisztérium Tűzoltóság Országos Parancsnokságától 1997-ben átvehette a legmagasabb tűzoltó kitüntetést, a "Széchenyi Ödön emlékplakett"-et.

IV. Apáink útján

A 2000. év aztán nagy változásokat hozott az egyesület életében. Még 1999 őszén a parancsnok - életkorára és egészségi állapotára hivatkozva - bejelentette lemondási szándékát (helyettesével Csitkovics Jánossal és két idősebb tűzoltóval együtt), és kijelentette, hogy december 13-án - parancsnokká választásának 35. évfordulóján - átadja a parancsnoki széket. A továbbiakban Ők csak tiszteletbeli tagként kívánnak részt venni az egyesület munkájában.

Nem folytathatjuk tovább a Tűzoltóegyesület történetének bemutatását anélkül, hogy néhány mondat erejéig ki nem térünk a tiszteletbeli tűzoltók több évtizedes munkájára. Az előző fejezetből is kitűnik: a leköszönő parancsnok olyan sikersorozatot indított el, melyre sokáig emlékezni fogunk. 1964-ben az egyesület tagjai egy 30 éves fiatalembert választottak meg parancsnokuknak. Az azt követő 35 év aztán bebizonyította, hogy a döntés nem volt hiábavaló. Kiemelhetjük újra a sokáig ritkaságszámba menő komoly felszerelést vagy megemlíthetjük ismét elődeink különféle versenyeken való eredményes szereplését, de szólhatunk a számtalan tűz- és káreset helyszínén tanúsított eredményes helytállásról is. Ő volt az a parancsnok, aki a kezdeti szintről, nagy nehézségek közepette, egy körzetközponttá válni képes Tűzoltóegyesületet teremtett. Ebben segítették Őt hite, elhivatottsága, parancsnoki agilitása mellett leköszönő társai is. A kezdeti nehéz időkben éppúgy helytálltak a kocsifecskendő mellett, mint később az egyre korszerűsödő technika kezelésében. Ekkor még rangot jelentett tűzoltónak lenni. A tagság kinyilvánította, hogy a leköszönő parancsnokot továbbra is az egyesület tiszteletbeli parancsnokának tekinti. 

2000 januárjától tehát új vezetőséggel folytatta működését a sopronhorpácsi Önkéntes Tűzoltóegyesület. A parancsnoki posztra Hidegségi Jánost választotta a 21 főt számláló tagság. Az egyesület elnöke Tóth László a község akkori polgármestere, majd sajnálatos halála után Szeli Sándor lett.

Az 1990-es években kissé megtorpant a testületi munka, de az új vezetéssel ismét látványosan beindult az élet. Azt, hogy az egyesület elsődleges célja Sopronhorpács község lakóinak és értékeinek megóvása ill. a falu segítése, jól példázza az ÖTE új címere is, melynek közepén a falu címere látható. 

A vezetőség szükségesnek találta a taglétszám fiatalokkal való kibővítését, így néhányan lehetőséget kaptak, hogy - egyenlőre próbaidősként - részt vegyenek az egyesület munkájában. A csapat részt vett - 12 évnyi szünet után - a körzeti tűzoltóversenyen Ágfalván, ahol a fiatalokkal megerősített raj az 5. helyet szerezte meg szoros versenyben, néhány másodperccel lecsúszva a dobogóról.

Az egyesület ötfős csapata - a megyéből az elsők között - részt vett 2000 áprilisában a Tiszai-árvíz idején a védekezésben a közép-Tiszán, Nagykörű községnél. Ez a "megmozdulás" nagy visszhangot váltott ki a környéken. A Kisalföld című megyei lap újságcikket is közölt két alkalommal a "kirándulásról". A község lakói - de még az egyesület tagjai is - megosztottak voltak a kérdésben, a környékbeli falvak lakói és a távolabbi ismerősök, rokonok, munkatársak mind elismerően nyilatkoztak. 

2001. május elején nagy sikerű Flórián-napot rendezett az egyesület. Hagyományteremtő szándékkal kezdődött a szervezés, de a rendezvény mindössze csak három alkalommal valósult meg.

2002 tavaszán az egyesület felújíttatta a Szent Flórián szobrot. A felújított szobrot aztán Flórián-nap alkalmával, a tűzoltók tiszteletére celebrált szentmise után Erdész Ferenc kanonok úr megáldotta.

Időközben lemondott az egyesület elnöke, helyére a tagság Bagócsi József alpolgármestert, önkormányzati képviselőt választotta meg.

2004 januárjában negatív szenzációtól volt hangos az egyesület háza-tája, ugyanis balul sült el egy tűzoltási-mentési gyakorlat a kastélyban. Sajnálatos módon - valószínűleg egy rejtélyes helybéli "jóakaró" által - az "esemény" híre a megyei napilaphoz valamint országos tévécsatornákhoz is eljutott, amelyek aztán szétkürtölték a történéseket, így csorbítva az egykoron szebb jövő elé tekintő egyesület és községünk hírnevét, valamint a tűzoltó hivatás rangját.

Az eset következtében az egyesület parancsnoka lemondásra kényszerült. Az új parancsnok Finta Csaba lett. Jelenleg a Tűzoltóegyesületnek 19 aktív és 5 tiszteletbeli tagja van.

Az új parancsnok ismeretségének köszönhetően került a Tűzoltóegyesület birtokába egy régebbi típusú Ford-Tranzit tűzoltóautó, teljes felszereléssel, mely az ausztriai Strebersdorf község ajándéka. Ezáltal lehetőség nyílt a veterán korba lépett Volkswagen lecserélésére, azt az Önkormányzat eladta. 

Csaknem 10 év kihagyás után újra felelevenedett a kapcsolat a németországi Glauberg tűzoltóival. 2004 nyarán néhány fős küldöttség járt Németországban, ahol részt vettek a glaubergi Önkéntes Tűzoltóság fennállásának 70. jubileumára rendezett ünnepségen.

2004-ben és az azt követő évben is sikeresen pályázott az egyesület szertár-felújításra. Első alkalommal a bejárati ajtót, 2005-ben pedig az összes ablakot sikerült kicseréltetni a pályázati pénzből a szertáron, korszerű, műanyag, hőszigetelt nyílászárókra.

2006-ban megalakulásának 110. évfordulóját ünnepelheti a sopronhorpácsi Önkéntes Tűzoltóegyesület. Tisztelegni kell, és fejet kell hajtani az alapítók, elődök emléke előtt, akik megalapozták, majd nem hagyták megszakadni a sopronhorpácsi Önkéntes Tűzoltóegyesület fennállását. Áttekintve az egyesület történetét kimondhatjuk, hogy szép és mozgalmas élete volt tűzoltóinknak, s eközben minden egyre csak fejlődött. A harangozás és a kürtszó helyett különféle elektronikus berendezések riasztják a vörös kakas ellen harcba induló lánglovagokat, illetve a kézi-, majd lóvontatású fecskendőtől a kismotorfecskendőkön át eljutottak a modernül felszerelt gépjárműfecskendőig. 

Az elmúlt 110 évre visszatekintve megállapíthatjuk, hogy voltak nehéz időszakok is. Voltak akik úgy gondolták, hogy a tűzvédelem megoldható önkéntes tűzoltók nélkül is. Szerencsére erről ma már szó nincs, igenis szükség van az önkéntes tűzoltóegyesületek mindennapi munkájára. Ezt a Községi Önkormányzat is felismerte, és lehetőségeihez mérten megfelelő anyagi támogatást nyújt évről évre az egyesületnek.

Sajnos a körzetközponttá válás egyenlőre lekerült a napirendről, de talán sikerül az új vezetőségű egyesületnek felküzdenie magát újra - mind szakmailag, mind erkölcsileg - arra a szintre, ami lehetővé teszi a magasabb szintű tűzvédelmi munka elvégzését. Addig még sok feladat van, de az alapokat az elődök lerakták. Ha visszatalálnak az elődeik által már kitaposott útra, tovább tudnak haladni rajta, és úgy dolgoznak, ahogy azt elődeik is tették, akkor előbb-utóbb beérik ennek a munkának a gyümölcse. Büszkének kell lenniük arra, hogy ilyen elődeik voltak, de méltónak is kell lenni az "öregekhez". Jó néhányan élnek még abból a generációból, akik el tudják mondani, hogyan volt, és hogyan kellene lenni ennek a tűzoltóságnak.

Talán sikerül a közeljövőben az Önkéntes Tűzoltóegyesület tagjainak - akik a világ legszebb hivatását űzik - újra megbecsülést kivívni maguknak Sopronhorpácson illetve a tűzoltó társadalomban, és bizonyítani, hogy szükség van munkájukra, és nem haszontalan a létezésük. Szép, de veszélyes munkát vállal a tűzoltóság, és ha eredményesen dolgozik, megérdemli köszönetünket és elismerésünket.

Végezetül álljon itt egy számomra ismeretlen eredetű idézet, mely az egyesület jelenlegi alapszabályában is megtalálható:

"Nem a beosztás és a rang csábít, hanem kizárólag a közjó szolgálata, a tudás és tapasztalatok gyűjtése, valamint az önzetlenség."

IV. Napjainkban

....

Felhasznált irodalom:

Briber József: Sopronhorpács krónikája c. könyv (1996) 
Briber József - Pájer Imre: Sopronhorpács c. könyv (2000) 
EGYSÉGKÖNYV - ÖTE Sopronhorpács (megnyitva: 1999. december 13-án) 
Dr. Hetzer Tibor: Ünnepi beszéd tűzoltóságunk 100 éves jubileumára (1996)

TOP PLUSZSzéchenyi 2020Magyar Falu program